Cégautóadó 1.

A gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. Törvény IV. fejezete szabályozza a cégautóadóval kapcsolatos adókötelezettségeket.

2013. július 1-től a tartós bérletre vonatkozó cégautóadó fizetési szabályok megváltoztak. Eddig a bérbeadó fizette a cégautóadót, a bérbe vevő pedig a gépjárműadót (súlyadó). Július 1-től mindkét adónem a bérbevevőt terheli. Ez a szabályozás csak a július 1-e után életbe lépett szerződésekre vonatkozik. Gondoskodni kell arról is, hogy az üzembentartói jog bejegyzésre kerüljön!

Mi is az a tartós bérlet?

Minden olyan bérleti szerződés alapján bérbe adott gépjármű, ahol a személygépkocsit vagy 1 évnél hosszabb időszakra, vagy határozatlan időre adtak bérbe.

A cégautóadót negyedévente kell megállapítani, bevallani és megfizetni, az adóév minden olyan hónapjára való tekintettel, amikor a kötelezettség fennállt. Az adót megfizetni is negyedévente kell, a tárgy negyedévet követő hónap 20-ig.

Mely gépjárművek után kell megfizetnünk az adót?

• Minden nem magánszemély tulajdonában álló, belföldi hatósági nyilvántartásba vett személygépkocsi után
• A nem magánszemély tulajdonában álló, külföldi rendszámú, hatósági nyilvántartásban nem szereplő személygépkocsi után abban az esetben, ha a Sztv. szerint utána költséget, ráfordítást számoltak el
• A magánszemély tulajdonában lévő (belföldi és külföldi nyilvántartásban szereplő) személygépkocsi után abban az esetben, ha után az Szja tv. szerint tételes költség elszámolási módszerrel költséget számoltak el

 A cégautóadó szempontjából a tulajdonjoggal egy tekintet alá esik a pénzügyi lízing, illetve a tartós bérleti jogviszony (utóbbi 2013. július 1-től megkötött bérleti szerződésekre esetében)

A költségek és ráfordítások jellemzően a személygépkocsi tulajdonlása és használata során felmerült kiadások, mint például, üzemanyag költség, javítás, karbantartás költsége, bérleti vagy lízingdíj, biztosítás gépjárműadó.

Tételes költségelszámolásnak minősül, ha a magánszemély útnyilvántartás alapján tételesen számolja el a hivatali, üzleti célú utak arányában a költségeket.

Mi minősül egyáltalán személygépkocsinak? 

Az adó szempontjából a négy, illetve három gumiabronccsal felszerelt olyan gépjármű, amely a sofőrrel együtt legfeljebb nyolc felnőtt személy szállítására alkalmas. Ebbe beletartozik a benzinüzemű, dízelüzemű, a gázüzemű személygépkocsi, a versenyautó és az önjáró lakóautó is. Ide tartozik a 2500 kg-ot meg nem haladó megengedett együttes tömegű olyan gépjármű is, amelynek a rakodótere gyárilag kialakítva kettőnél több utas szállítására alkalmas, de kézzel egyszerűen oldható ülésrögzítése révén a felhasználás szerinti terhek szállítására bármikor átalakítható a válaszfal mögötti rakodótér, ideértve azt az esetet is, ha az ülés eltávolítására visszafordíthatatlan műszaki átalakítással került sor.

Az adó alanya:

• ő szabály szerint a gépjármű tulajdonosa (több tulajdonos esetében tulajdoni hányaduk alapján az összes tulajdonos, még abban az esetben is, hogy a tulajdonosok közül csak az egyik számol el költséget)
• pénzügyi lízing illetve tartós bérlet esetében a lízingbe vevő, illetve a tartós bérletben a bérbe vevő
• hatósági nyilvántartásban nem szereplő személygépkocsi esetében (pl. külföldön üzembe helyezett) az a magánszemély, illetve szervezet, amely a használat során költséget számol el

Az átalányadózó egyéni vállalkozó, az evás egyéni vállalkozó, valamint a KATA-s egyéni vállalkozó személygépkocsijára nem vonatkozik a cégautóadó fizetési kötelezettség. Az evás, illetve KATA-s vállalkozás viszont a tulajdonában levő, a pénzügyi lízingbe vagy tartós bérletbe vett személygépkocsi után, valamint a nem belföldi személygépkocsik alapján alanya a cégautóadónak.